Janislav
Legfrissebb

- Készülnek az erőműépítést kiszolgáló létesítmények

- Testületi ülés – sajtótájékoztató

- Tanácsadó testület alakult

- Donáth Anna Pakson

- Egyensúlyi költségvetést készítenek elő

- Atomerőmű: főjavítás az egyes blokkon

- Polgármesterek: térségfejlesztés, kommunikáció

- Kiemelkedő eredmények

- Paks II. – Információ első kézből

- Egy „CSEPP” a nevelésért

- A félévi bizonyítvány javítható

- Orosz asszonyok, Pakson

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Janislav

2020. január 22. 18:56:09  nyomtatási kép

 

Emlékszik még arra az orosz kisfiúra, akit közel egy éve látogattunk meg a Rákóczi iskolában? Akkor még szinte egy szót sem tudott magyarul, ma már kitűnően beszéli a nyelvünket, Pakson már ő édesanyjának tolmácsa, jó tanuló, kosárlabdázik, táncol a Tűzvirágban, barátai vannak és egy nagy titkot is elárult. Igen, van már Ő is. Magyarul, kisgyermekként, Pakson: második rész.

 

Maiurov Janislav a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában most harmadik osztályos. Az édesanyjával él a városban, aki a paksi beruházás egyik orosz munkavállalója. Édesapja és bátyja Moszkvában él, időnként idelátogatnak.

 

Az iskola aulájában ülünk le beszélgetni. Visszaemlékszünk az egy évvel ezelőttiekre, amikor a magyar nyelvet most kezdő idegen ajkúak minden poklát kezdte járni:

 

– Emlékszem az első, szeptemberi tollbamondásra, amikor a másodikban kezdtem, csak egy szó volt hibátlan, a többi mind rossz volt – nevet. - A tavaszra már jól sikerült, ötöst kaptam, és a legjobb voltam az osztályban matematikából. A matekban, még nem mindenütt értem elsőre teljesen a szöveges feladatot, többször el kell olvasnom. De nem csak magyarul, de angolul is tanulok. Most már jobban megy minden – büszkélkedik -, nem minden ok nélkül, hiszen a mostani félévben már csak két négyese van.

 

Elidőzünk még a nyelvi nehézségeknél. Még tavalyelőtt szeptemberben, 2018-ban az iskola tanárai, Vadász Csabáné tanító, Erdei Judit tanító, fejlesztőpedagógus és Markó-Nagy Tünde tanító, pedagógiai asszisztens kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy felzárkózhasson. Hogy milyen nehéz egy idegen nyelvű iskolában tanulni, ők tudják a legjobban és persze azok a pedagógusok, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek minél hamarabb elsajátítsák a magyar nyelvet, amely a tanulási nyelvük lett és szót értsenek a magyar közösségben.

 

Janislav erre úgy emlékszik vissza, hogy az ékezetes betű maga volt a rémálom. Az, hogy egy magánhangzó mikor rövid és mikor hosszú, na, az feladat. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy ez még a született magyar gyermekeknek sem egyszerű. 

 

Verekedek az ékezetekkel – ha én lennék az igazgató, azt a tantárgyat kidobnám, hogy tollbamondás – mondja, miközben az ölében tördeli a kezét. De például nincs mássalhangzó kettőződés sem, az érett szót egy t-vel írtam. - Az is igaz, hogy nyelvben a magyar nehezebb, az orosz könnyebb, de a magyar iskola könnyű, az orosz nehezebb, ott többet kérnek, már ezekben az osztályokban - mondja. Kicsit ámulok az okfejtésén, mert ezt magyarul elmondani, már értékelhető teljesítmény.

 

Aztán magyar barátairól beszél, Szabiról, Ákosról és Kristófról. Otthon, brawl starral játszanak, ha tehetik. De itt az iskolában, szünetekben kergetőznek, fogócskáznak:

- A lányok kergetnek bennünket, ők kezdik, állítja. -  Nem érnek utol, gyors vagyok. Ha utolérnek, lefogják a kezem. Van egy lány, aki tetszik, de a nevét nem mondom meg, de K-betűvel kezdődik a neve. Szerintem kedvel ő is engem. Az osztálytársam. Helyes lány, a barátom is, ha nem látják, akkor órán segítek neki… de ő is segít, ha nem értek pontosan valamit.

 

Az otthoni tanulás mellett sokat vagyunk az anyukámmal a városban, elmegyünk bevásárolni, járunk uszodába is – mondja még a szabadidőről. Egy kicsit megfázott, most vissza fogottnak kell lenni, de aztán következik ismét a kosár, a Tűzvirág és minden más.

 

Befejezzük a beszélgetést, mert az időnk lejár, visszamegyünk az osztályba, ahol éppen egy felmérőt írnak a gyerekek. Ismét. Készül néhány fotó is a folyosón és az osztályban. Leül a padba, és látom, rögtön ráfeszül a feladatra.

 

Nem kérdeztem meg tőle, hogy mit jelent az, ahogy Arany János írja, „pedig még legénytoll sem pelyhedzik állán", nyilván korai lett volna és elég gonosz tőlem. De elmesélem az igazgató-asszonynak, aki erről röviden csak annyit mondott: „egy év múlva már megkérdezheti tőle”.

Hiszek neki.  

 

Paks, 2020. január 22.

 

Kiss G. Péter.

FACEBOOK

Paksi Atomerőmű