Szolgálatban
Legfrissebb

- Indul a lakótelepi központi park rekonstrukciója

- Orosz tanácsadó program paksi szakembereknek

- Hernádi Norbert és Hetzmann Albert tájékoztatója

- Hosszú távon szükség van az atomenergetikára

- Kudorné Szanyi Katalin és Barnabás István tájékoztatója

- Felelős döntés az atomenergia hosszútávú alkalmazása

- Tina

- Heringes Anita polgármester-jelölti terveiről beszélt

- Antóni Józsefné és Kovács István sajtótájékoztatója

- Új kutyamenhely épül Paks-Hegyespusztán

- Horváth Zoltán és Mezősi Árpád sajtótájékoztatója

- JETA: térségfejlesztési támogatások

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Szolgálatban

2019. március 31. 19:54:59  nyomtatási kép

 

Még az utóbbi évtizedekben sem láttam ilyet, hogy egy fiatal lány a nagyapja nevét tetováltatja egy kis szívvel, a jobb csuklója közelébe. Esküre emelt kezén láttam ezt először. Minthogy, önként vállalt területvédelmi tartalékos katonaként fogadalmat tett a haza védelmére. Esküszöm, … az életem árán is megvédem…

 

Nem üres fogadalom, szolgálat, naponta gyakorolja haza és az élet védelmét. Kevesen vállalnak egyszerre ilyesmit. Mert mentős is. Ez utóbbi, már előbb volt. Olyan családból való, ahol a nagyapa úgy volt meghatározó, hogy részt vett katonaként a haza és az emberek védelmében, az ötvenhatos forradalomban, ahol sok mindent látott és megtapasztalt. Sokat mesélt erről a lányunokának. A hazáról, a harcokról, a sebesültekről. Ami összekötötte őket, az a hit, hogy a haza és emberek mindenekelőtt. Nem volt hős, és nem volt nagy erejű ember, az akarat volt erős, szuggesztív Munkásember volt, kőműves, aki épít, házat, hazát, családot.

 

Egy kislány hallgatta a történeteket és arra gondolt, talán ő is lehetne ilyen. Talán tehetne ő is valamit a sérült emberekért, megmentésükért. A mentők, pont ez az a hely. Ezt választotta. A fővárosban kocsizhatna, itt nem, csak irányító. Felveszi a telefont. A vonal túlsó végén a segélykérő.

 

Itt kilép ebből a történetből, később visszatér rá. Ennek is oka van, fájlalja, hogy mégsem mehet. Minden képzettsége megvan hozzá, itt adminisztratív okok vannak. Nem hagyja annyiban. Akkor szabadidejében megy. Akkor lehet mentőápoló, de fizetést nem kaphat ezért. Ekkor kezdődik számára az élet. Az életért. Megszólal a sziréna, rohannak, vizes lesz a tenyere, felszökik az adrenalin.

 

Rohan a sérülthöz. A látvány nem taszítja, mint sok embert, ha vért lát. Nem blokkol le. Tudja, mit kell tennie. Belép a történtekbe. Beteghez mennek, ott is tud segíteni. Szavakkal. Hittel és erővel, vagy lelket akar erősíteni, visszahozni.

 

Soha nem mutatja, mit érez belül. Teszi a dolgát, határozottan, gyorsan, szinte katonásan. Ezt így kell csinálni. A szálak, itt összeérnek.

 

Hívják a mentőket. Sokfélék a telefonálók. Kétségbeesett, reménykedő, vagy durva, agresszív, követelő. A hálásan köszönömtől a felmenőjének, erkölcsi állapotának minősítéséig. Tovább is van, meghalsz, ha meghal. Próbál nyugodt maradni. Mit tehetne mást a vonalnak ezen a végén. Viccesnek tűnő esetek is vannak. Fiatalok, első szerelem. Nem részletezi, és nem küldi a mentőt.

 

Szinte alig van otthon. Szeretne azt is, élete párját is, ezek arrébb vannak, a havi kétszázból nehéz lakásra spórolni. Tolja maga előtt. Férfi sok van, de mindig, csak, mint kollégák. Amúgy is fiúsított, érhető okokból, egy csinos fiatal lány. Persze, hogy nőből van, a szabadidőben, visszaváltozik. Ha az utcán szembejön, nem érdemtelen megfordulni utána.

 

A másik fele a katonaság. Az is fiús, sőt férfias. A területvédelmi egységnél mindig jól jön egy egészségügyis. Nem egyedül van nőként, de ő az egyik legfiatalabb. Van egy hasonló korú fiú, jóban van vele, de „kisfiamnak” szólítja. Megszokták már, eleinte nevettek rajta. Most már így marad. Jó „banda”, öten vannak, így együtt.

Sok autó nem tudja azt produkálni, amit egy háború. Szerencsére háború nincs. Nem is készülnek rá, de szakember mindig kell, hogy legyen, mindenütt.

 

Szeretne tiszt lenni. Sok tanulást vállalna még érte. Paks kisváros, vagy nagy falu, kérdezem ismerik-e.


Naiv kérdés, mert csak akik nagyon közel vannak. Mentősruha, katonai egyenruha, és a farmer-bőrdzsekis szerelés mindig más megjelenést, más arcot mutat. Itt van mindjárt egy másik még. Amikor a templom kórusában énekel. Egyen sál. Távolról mindenki ugyanolyan. Az ének a hite, az imádság. Arra is szükség van. Nem olyan meglepő ez, közismert, hogy a legtöbb orvos is vallásos. Akik a szenvedéshez közel vannak, és nap, mint nap megérik mások végóráit, kell a kapaszkodó.

 

Sokszor hallom a városban, szirénahang, megy a mentő megint. Megállunk egy pillanatra. Örülünk, hogy nem értünk jön. De ma neked, holnap nekem, csak a Jóisten a megmondhatója. Naponta legkevesebb harminc baleset van az országban. 

 

Nem gondolom, hogy az elkövetkezendőkben ugyanúgy hallom majd ezután azt a bizonyos mentő-szirénát. Nem tudom elkerülni, hogy ne gondoljak rá. Ahogyan ül már a mentőben, kezében ott szorítja a táskáját és alig várja, hogy odaérjen.

 

Rácz Anita hisz benne, hogy tud még segíteni.

 

Paks, 2019. március 31.

 

Kiss G. Péter.


FACEBOOK

Paksi Atomerőmű