Környezetünkért
Legfrissebb

- Intézkedések a paksi atomerőműnél

- Nem indokoltak a változások az új blokkoknál

- Családbarát intézkedésekért kapott elismerést Paks

- Intézkedések Pakson, a Duna alacsony szintje miatt

- Karbantartás – másképpen

- Céggyűrű-átadó ünnepség

- Paks közterületeinek megújítása

- Családbarát Díj Paks Polgármesteri Hivatalának

- Költségvetés : három rekonstrukció is elindulhat

- Ismét politikai terepen a paksi bővítés ügye

- Húsz díjazott a buszkifestő rajzpályázaton

- Koszorúk – Aradért

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Környezetünkért

2018. április 18. 21:56:32  nyomtatási kép
 

Aki bántott valaha is virágot, állatot, ok nélkül taposott el élőlényt, most forduljon magába. Ha nem sikerül, látogasson el egy paksi óvodába. Megtanulhat szeretni. Embert, állatot, növényt, majd észreveszi szépet és megbecsüli. Érdemes korán kezdni, de sohasem késő.

 

Környezetünkért díjjal ismeri el a paksi Hétszínvirág Óvoda nevelőtestületének munkáját az önkormányzat. Ez az első alkalom, hogy Pakson egy egész tantestület kap elismerést.

 

Egy ilyen hír margójára nehéz riportot írni. A margó szűknek bizonyul. Azok a fiatal szülők, akik nap-mint nap odaviszik kisgyermeküket, nyilván jól ismerik ezt az óvodát, a paksiak többsége azonban elhajt egy viszonylag szürke épület előtt a Tolnai úton. Lehetek gyanútlan látogató, aki előtt valóban egy, első látásra valóban zöld, a természetet ezer oldalról kedvelő, bemutató világba cseppen bele. Akvárium, virágok, egy itató kismadárral, minden, ami természet.

 

Nézem a gyermekeket is. Minden kisgyermek szinte igazi szépség.

 

– Vitaminbombával dobálják őket a szülők, magyarázza megjegyzésemre a vezető óvónő. Jantnerné Oláh Ilona egyszerre büszke és szerény. Lassan, eltelt húsz év, a lételemi környezet a pedagógiai programmá vált, most már mit ad Isten, érkezik a második generáció. Aki ide járt oviba, idehozza a gyermekét. Lehet, előfordulhat ez másutt is, nemcsak itt, más is viheti egykori óvodájába a saját csemetéjét.

 

A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Valamitől más. Ez a „másság” a környezet korai megszerettetése, mindjárt az első évektől. A város minden pontjáról hozzák ide a gyerekeket: tudatos választás ez. Jóllehet a falak nincsenek gumiból. A befogadhatóság véges, most öt csoport van, de volt régebben hét is, ettől Hétszínvirág. Minden csoport a természettől kapta a nevét. Százhuszonhét gyermek tölti itt a napjait, virágok, növények kisállatok világában.

 

Nem jellemző, hogy valamely társadalmi csoporthoz tartozó szülők hozzák ide a gyereküket. Nem a jómóduaké, nem a kevésbé tehetőseké. „Tudatos szülőknek” nevezi őket Jantnerné. Tudatosak abban, hogy nem hiszik, hogy magától érik majd meg a gyerek, nem bízzák a véletlenre. A természettudományos pedagógia egyszerre nevel úgy természet szeretetére, hogy nemcsak élvezi a környezetet, hanem meg is ihleti. Megrajzolja. Félbevágunk ferdén egy almát, a magház és a magok száma is látszik. Megszámoljuk.

 

Harmincnyolc éve pedagógus a vezető óvónő, „spiritus rectora” ennek a belső és külső szépségre egyaránt sokat adó zöld világnak. Ő maga is ide járt óvodába, akkor, amikor még „egyszerű” óvoda volt itt a Tolnai úton. Azóta az óvoda túlnőtte a város határait, 2017-re megkapta az Örökös Zöld óvoda címet, a minisztériumi kitüntetést.

Zöld papírt húz elő. Igaz, milyet is mást? A papíron olyan nevek állnak, akik ide jártak, és megfertőzte őket ez a szellemiség. Nézzük: Weisz Rita: Óbudai Egyetem, környezetmérnök, Szabados Gergő, ESZI környezettechnikus Szak, környezetmérnök, Kovalcsik Réka, hulladékgazdálkodási szak, óvoda pedagógus szak, ma itt óvónő. Török Vivien, óvodapedagógus - az utóbbi két fiatal manapság itt óvónő.

 

Kovalcsik Réka, a kisóvodás emlékeiben kutat, emlékszik egy zöld szívre, amelyet jutalmul vagy ajándékba kapott, sokáig őrizgette a szekrényén. Persze, az állatok is közel vannak. Ha egy állatot látok, odavagyok, mindig is körül vettek engem és én őket. De nem tudok letépni egy virágot. Nemcsak gyerekkori nosztalgia, hogy visszajöttem ide, és nem tudatosan, vagy tudatosan választottam a környezetvédelmi szakot, és a gyerekeket is mindig szerettem, ezért összekapcsoltam a két érzelmi pontomat. A gyerekek ösztönösen szeretik a természetet, csak erősíteni kell benne őket, mert minden, ami élet, közel van. Ha nekem lesz saját gyerekem, őt is ebbe az irányba viszem majd.

 

Török Vivien szerint a pedagógusok a meghatározók. Nagy részük van abban, hogy ide visszajöttem, sokat kirándultunk. Először csak gyakorlatra jöttem, és amikor betettem a lábamat, mintha változott volna a kép perspektívája. Akkor minden olyan nagy volt, a zöld szíves programnak köszönhetem, hogy felszedem az utcán a szemetet, inkább hazaviszem, otthon dobom ki. Nem ijedek meg egy bogártól vagy gilisztától. Felveszem a tenyerembe. Mutatom a gyerekeknek. Csodálkoznak, nézik, kérdeznek. 

Nyoma sincs bármilyen félelemnek. Mondják már, ne lépj rá. Otthon rengeteg virágom van, cserepes virágot kapok névnapomra, rituális öntözés reggel, a kávé mellett. Búzát vetünk a gyerekekkel, naponta nézzük, hogyan nőnek.

 

Nem tudom kihagyni, hogy ezt meg ne ismételjem:

Naponta nézzük, hogyan nőnek.

 

Kiss G. Péter

 

Paks, 2018. április 18., szerda.


FACEBOOK

Paksi Atomerőmű