Polgár Luca húsz éves
Legfrissebb

- MVM Élménynap a zene világában

- Milliárd- és milliós pénzekről születtek döntések

- Süli János: engedélyezhető tervek készülnek

- A követendő európai példa: Paks II.

- A Magyarországi nemzetiségek bizottságát tájékoztatták

- Százmilliós vízelvezetés-beruházás készült el Nagydorogon

- Mezőföldvíz Kft: az önkormányzatoknak a zsebükbe kell nyúlniuk

- Nem veszélyezteti a paksi erőművet a Duna alacsony vízállása

- Nukleáris reneszánszról kell beszélnünk

- Tervezett karbantartás az egyes blokknál

- Új óvoda és bölcsőde épül Gerjenben

- Nukleáris energetikai csúcstalálkozó

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport


Polgár Luca húsz éves

2017. március 02. 19:41:37  nyomtatási kép

 

(PAKS-PRESS) – Polgár Luca, az ASE judósa ezekben a napokban ünnepelte huszadik születésnapját. Közel egy éve volt országos junior bajnok, az idén, második helyezett. Nagy álma később majd egy olimpiai helyezés. Első éves hallgató tanító szakon és egy meglepetéssel szolgál, amikor arra a kérdésre válaszol, hogy mi lesz később: „a következő életemben egy kismadár, vagy kolibri szeretnék lenni” – mondja ártatlan arccal, majd jót nevet a csodálkozáson.

 

A beszélgetés közben itt meg is akadunk mindjárt. Mert az mégis csak érdekes, hogy egy nehéz küzdősportot űző lánynak ilyen romantikus "elképzelései" legyenek.

 

– Én ketté tudom választani a magánéletemet sporttól – ott, ha lehet, olyan vagyok, mint egy oroszlán, itt az otthonomban pedig visszaváltozok – magyarázza.

A sportkarrierről kevesebbet beszélünk, az eredmények ismertek, inkább a magánéletéről kérdezek. Naponta edzés, és tanulás a nappali tagozaton, Szekszárdon. Túl van az első vizsgaidőszakon.


Szobája falán lógnak az érmek, a különböző relikviák, kupák. Ebből az egyik nagyon értékes számára a Vak Bottyán Kupa – ide, a paksi gimibe járt középiskolába - amit olyan sporttársak kaptak meg, mint Morgen Ferdinánd, Fenyvesi Réka, Őri Felicián, Pupp Réka és 2016-ban, Polgár Luca.

 

Ami a másik énjét illeti, mintha szívesebben beszélne, vidám és kiegyensúlyozott, nem zavarja az apróbb termete, 37-es cipőt hord, „teljesen normális lányméret”, ha csak teheti, szoknyát visel és dolgozik rajta, hogy a kemény sport ne tegye férfiassá az alkatát. 

Persze a kezét nem tudja eldugni, szinte sebes minden újja, nem törődik vele, együtt jár a sporttal, ez már csak ilyen. „Kicsi a bors, de erős” mondja, de nem zavarja a termete sem, mint ahogy az sem, ahogy ez az apró kicsi lány, esetleg földhöz teremt valakit a tatamin… mert az más. A küzdelem. Az élet meg romantikus, de az ellentmondások ellenére is kerek.

 

Kevés ideje van, mondta is, negyed órát kaptam tőle, nem élek vissza vele, elköszönök. Lucát sokszor láttam már küzdeni a tatamin, hogy mi lakik benne, csak apróságokat árult el, nem csupán az idő rövidsége miatt, hanem azért sem, mert neki is megvannak a maga titkai. És a fogásai is. Abban viszont biztos vagyok: magánemberként sosem „dobna át”. Sem másokat.


Paks, 2017. március 2. Kép és szöveg: PAKS-PRESS/Kiss G. Péter/  +++





FACEBOOK

Paksi Atomerőmű