Polgár András emlékére

Legfrissebb

- Új fertőtlenítő berendezést kapott a szekszárdi kórház

- Összefoglaló, 2021. február 24.

- Az önkormányzat segít az oltási program végrehajtásában

- Összefoglaló, 2021. február 23.

- A Paksi Közlekedési Kft. tájékoztatója

- Térfelújítás – közlekedési változások

- Összefoglaló, 2021. február 22.

- Összefoglaló, 2021. február 19.

- Összefoglaló, 2021. február 18.

- Összefoglaló, 2021. február 17.

- Költségvetés, utcák, sorrendek

- Összefoglaló, 2021. február 16.

Atomenergia
Paks
Közélet
Kultúra
Sport

Polgár András emlékére

2014. március 02. 06:35:32  nyomtatási kép

Elment egy igazi sajtómunkás, egy kollégánk, egy közülünk.  

Itt hagyott bennünket, értjük, ha menni kell. Szólít a kötelesség, vagy a Minden Dolgok Tudója. A szerkesztőség, Élet Szerkesztősége már csak ilyen. Nem tudja csak a Mindenható, hogy a következő órában hol leszünk. Jön egy telefon, menni kell, nem is kell a napi, heti munkaterv. 


Most írok neki egy levelet. Tudom, nem késtem el. Biztos vagyok benne, hogy elolvassa.


Kedves Bandi,

Jóllehet, közel húsz éve ismerlek, bocsáss meg, hogy most szólítalak meg először,  úgy igazán. Mert sok időt töltöttünk együtt, de beszélgetni - csak úgy... nem sok időnk volt, csak kutyafuttában. Mert az újságírók élete ilyen, pihenésnek ott egy szál cigi, igen, mindenki tudja, hogy ehhez a szakmához kell az adrenalin, ahhoz meg a nikotin, meg a koffein. Ez idáig rendben is van, ami a lelkünket illeti, mert nincs jobb dolog egy jól megfényképezett riportnál, csak egy: a következő.

Így éltél. Ott voltál a kezdeteknél, amióta megismertelek, a TelePaksnál dolgoztál. Ennek bizony már húsz éve. Voltál ott megbízott szerkesztőségvezető is. Ideiglenesen. Aztán jött egy új vezető és Te eljöttél. Azóta vállalkozó voltál. Újságíróként, operatőrként. Mert tudtad, hogy az amit Te tudsz, úgyis megveszik, nem kell hozzá alkalmazottnak lenni. 

Mert Te voltál - ha jól tudom -, az egyetlen olyan operatőr itt Pakson, akinek fényképész mester vizsgája is volt. A szüleidnek is volt, fényképészcsalád. Ok, a dinasztia a legjobb. Nem dől a horizont, tudtad, milyen a háromszög világítás, tudtad, mire való a metol, és az optikáról is többet tudtál annál, hogy a piros gombot kell össze illeszteni a fehérrel.

De végül is, mindegy. Mert nem ez volt a fontos. És az sem - bár nem emlékszem, hogy kaptál volna kitüntetést, rangos elismerést, nyomtathattad volna a névjegykártyádra, nem kaptál Oscart, nem volt neved mögött HSC, csak annyi volt, hogy Polgár András. (Ok, Bandi, mert hogy így ismert mindenki.)

- Főnök, mondta a titkárnő, itt van a Polgár Bandi. A főnök nem kérdezett vissza, ki az és mit akar? Na, ezért egykor irigyeltelek. Ezért sokat kell dolgozni. De az ember eljuthat oda, hogy nem kell a titulus, se az, hogy honnan vagy, és kinek dolgozol.

Ok, Bandi, megcsináltad.


El ne felejtsem. Nem is árt Embernek lenni. Sokszor dolgoztunk együtt. Ha a riportalany odaállt a kamerád elé, lehetett akár még igazgató is, Tőled kérdezte meg, "Bandikám, így jó lesz?" Na. Ez ám a hatalom. Ok, neked nem volt az. Sőt, segítettél egy félrecsúszott nyakkendőn, egy jobb világításon:

- Mehet - mondtad a riporternek és a riportalanynak, és a géped "forgott", és ez az ami a "hallhatatlanságba" visz, mert az ezüstbromid, a celluloid, most már évek óta csak jobbára a pixel megőrzik a munkádat, és minden kockában Téged, amit Te láttál elsőnek, és láttattál ezreknek,  tízezreknek, ha az időt vesszük alapul, százezreknek vagy annál is többnek. Most már innen mindenki úgy látja majd, ha elővesznek az archívból egy anyagodat, ahogyan Te láttad. Így vagy benne, láthatatlanul minden kockában.

Ok, Bandi, megcsináltad.


Cudar jószág a kamera, nem ereszti az embert,  Láttalak betegen is dolgozni. Nem beszéltünk róla. Tettünk a dolgunkat. Azt hittem, Te győztél, és ez rendben való is volt.

Mint minden vérbeli újságíró, két végén égetted a gyertyát. Na és? Ez igazán nem számít. De hogy van az, hogy egyszer csak jössz egy ilyen hírrel ... letetted a kamerát? Ezt nem hiszem el.

Fogadjuk, maradt a gépedben feldolgozatlan anyag, a vágógéped sem üres, biztosan. Mindig van egy kis restancia, mert tudod, a következő munka tolja a maga előtt lévőt.

Bandi, ezt még nem csináltad meg.

Aztán... tegnap is munka volt, kivételesen nem láttalak ott, gondoltam, egy másik eseményen vagy.

Most már mindig ezt gondolom.

Más eszembe se jutna. 

x

Paksi Atomerőmű